Fall is here but it doesn't mean that you have to get rid of your favourite summer dress. You can wear it all year long, it only depends on the layering. ;)
Kihasználva a csodás időt, még vékonyabb ruhákat fotóztunk. A napon kellemes meleg van, örüljünk, hogy még nem kell hóban gázolni. :)
A rajtam levő ingruha fantasztikus, a színei nagyon jók, sosem mennek ki a divatból. Vastag harisnya vagy leggings fölé ideális választás és ami külön szuper benne, hogy gyakorlatilag minden évszakban hordható attól függően, hogy mikkel kombináljuk. A leggings egy álom, ami a különlegesség benne, hogy talpa van, az anyaga nagyon kellemes, valamint elég magas a den száma is.
Since the weather is still nice and sunny we decided to to choose outfit for this weather. It is still warm when the Sun is shining, so I'm glad that I don't have to walk in the snow. :)
I love this shirt dress so much. It's very versatile, it would never go out of style and moreover, I purchased it on sale in Pull and Bear. You can wear it from Spring till Winter. It depends on how you combinate it with other clothes. And don't forget the power of layering. :) The leggings are from Women's Secret. It's so cool because it has a loop for the foot, just like in the 80s - 90s and it is very thick as well.
Egyediek vagyunk és megismételhetetlenek. Akkor meg miért szeretnénk beállni a tömegbe?
Úgy gondolom, hogy manapság, amikor az internet és a média segítségével annyi helyről gyűjthetjük az információkat, inspirációkat, mégis ha az öltözködésre gondolok - legalábbis Magyarországon - nem "trendi" kilógni a sorból, az emberek többsége az uniformizálódást választja. Ez egyfelől teljesen érthető, hiszen tényleg, ki szeretne kilógni a sorból? Ki szeretné, ha az utcán megbámulnák? Ha kibeszélnék az iskolában vagy a munkahelyén a külseje és az öltözködése miatt a háta mögött? Ha érezné, hogy összesúgnak mögötte, mert szandált zoknival vett fel? Erre azt hiszem mindannyiunk azt válaszolná, hogy nyilván senki, kivéve pár exhibicionista, polgárpukkasztó embert, akik direkt élvezik, ha megbotránkoztathatnak másokat.
Elárulok egy titkot. Én soha nem voltam átlagos. Mindig kicsit máshogy gondolkodtam. Már pici koromban megkértem Anyukám, hogy vegye ki a ruháimból a válltömést, hiszen irtó viccesen nézek ki benne. Egy alacsony, vékony kislány, nála kétszer akkora válltöméssel ami ráadásul kényelmetlen is volt, valóban mókás látványt nyújthatott. Viszont valami miatt engem ez akkor egyáltalán nem érdekelt. A gyerekekben még megvan az a képesség, hogy mindent rózsaszín szemüvegen keresztül látnak, mindenkiről a jót feltételezik és eszükbe sem jut, hogy ilyesmiért bánthatják őket. Aztán rájövünk, hogy a világ sajnos nem ilyen, és később az iskolában ahhoz, hogy elfogadjanak vagy rocker leszel, vagy diszkós, vagy csinibaba.. és persze lehetne még sorolni a kategóriákat. Mindig azt gondoltam, hogy ha valaki beáll valamelyik csoportba, pont így lázadva az "átlagos" ellen, igazából nem csinál mást, mint ugyanúgy követi a többit, az a csoport ugyanúgy egyforma - példának okáért, ha rocker, talpig fekete ruhákban fog járni. Maximum ez a csapat az iskolán belül kisebb lesz, mint egy osztály, de észrevétlenül ugyanúgy uniformizálódtak és valójában ha megnézzük, rengeteg rocker van a világon, akik ugyanúgy öltözködnek, mint ők, hiszen ők is szépen lemásolják a kedvenc sztárjaikat és gyakorlatilag összetéveszthetők lesznek bármikor a többiekkel, bármerre is legyenek a földön. Mire elmúlnak a kamaszévek, a többség már elhagyja ezt a szokását, viszont elkezd úgy öltözködni, mint amiről azt hiszi, hogy azt hordja egy "átlagember". És itt köszön vissza az, hogy nincs elég bátorságunk ahhoz, hogy rózsaszínt vegyünk fel pirossal, szandált zoknival, télen a fekete helyett egy mintás, vagy egy élénk színű kabátot, sportos sapka helyett egy csinos kalapot... Pedig lehet, hogy belül érezzük, hogy mást szeretnék, de félünk.
A félelem az, ami visszatart bennünket attól, hogy úgy nézzünk ki, ahogy éppen érezzük magunkat, ami benne van a zsigereinkben, még ha ezt a társadalom és a belénk nevelt normák el is nyomják.
Úgy tíz évvel ezelőtt, mikor megnyitott a Westend, Édesapámmal vidékről felutaztunk Pestre, és ha már itt voltunk, körülnéztünk a bevásárlóközpontban is. Én az utazás előtt pár hónappal láttam egy amerikai filmet, aminek az egyik jelenetében felbukkant egy színes, kockás kis kabát. Én azonnal beleszerettem, akkora hatással volt rám, és az emlékeimben jól eltároltam. Éppen jött a tél, mindenhol szövetkabátok voltak kitéve. Bementünk három boltba, mindenhol ugyanaz. A negyedikben, mikor ismételten megkérdeztem az eladónőt, hogy van-e kockás szövetkabátjuk a következő választ kaptam: "Nincs, mert idén nem divat a kockás. Ne reménykedj, máshol sem fogsz találni." Igaza lett. Aztán ez a bizonyos "az idén nem divat" kijelentés végigkísér azóta is, kerestem már térd fölöttig érő csizmát - ráadásul épp akkor is az volt rajtam, az eladónő végigmért és a jól megszokott mondatot mondta.
Én viszont kisétáltam a boltból, nem hagytam, hogy rábeszéljenek bármire is, és büszke voltam rá, hogy térd fölöttig érő csizmám van akkor is, amikor az éppen "nem divat." - megjegyzés: a következő szezonban az lett, és mindenki azt hordott.
Remek dolog és fontosnak is tartom, hogy a nagy divatházak évszakról - évszakra kihozzák a legújabb kollekcióikat, nemrég ért véget a Fashion Week szezon, ahol már a legújabb, 2016-os tavaszi/ nyári trendekkel ismerkedhettünk meg. Ez szuper inspiráció forrás, hatalmas a kínálat, nem úgy, mint tíz éve, gyakorlatilag azt veszünk fel, amit szeretnénk, mert a fő csapásirány mellett (idén ilyen például az egyik ilyen a 70-es évek stílusának visszatérése), szerencsére manapság szinte minden divatosnak számít, nem kell aggódnunk emiatt. És vannak örök klasszikusok. Ősszel például kihagyhatatlan a klasszikus trench coat, vagy nyáron a tengerész stílus. Egy- egy jól megválasztott alapdarabbal évekig jól járunk, a pénztárcánkba sem kell szezonról- szezonra mélyen belenyúlni és mégis klasszikusan elegánsak és divatosak leszünk. Az aktuálisan felbukkanó divatszínekkel pedig úgy variálhatunk, hogy egy jól megválasztott kiegészítőt (kis táskát, sálat, pénztárcát...) - ami nem utolsó sorban például egy klasszikus bőrdzseki árának töredéke - vásárolunk a már meglevő darabjainkhoz. A pénztárcabarát megoldás mellett az egyediségünket is sokkal könnyebb így belecsempészni az öltözködésünkbe.
A leírtak után sokakban felmerülhet a kérdés, hogy: De mégis akkor hogyan és mit vásároljak? Melyik üzletekben? Honnan tudom, hogy mi áll jól nekem? Mik azok az alapdarabok? Nem fog ez nekem sokba kerülni?
A következő írásaimban ezekre a kérdésekre szeretnék választ adni. De addig is a mottóm:
Ne állj be a tömegbe, merj egyedi és stílusos lenni! Tudod, belőled csak egy van, egyszeri vagy és megismételhetetlen. Mások sokan vannak, őket mindig könnyebb lesz pótolni. ;)
A cikket egy H&M reklámmal zárom, nemrég jött ki, pont arra rezonál, amiről én is írok. Hogy ez csak egy marketingfogás az újrahasznosítás égisze alatt, vagy tényleg egyre elfogadottabb lesz az egyediség? Nos ez a jövő zenéje.
Bármilyen kérdés, vélemény esetén várom a kommenteket akár ide, vagy levélben a következő e-mail címre, valamint továbbra is nyugodtan inspirálódjatok a blog FB oldalára kitett képekből, gondolatokból. :)
Az előző írásomban ígértem, hogy szó lesz a másolás és az inspiráció közti különbségről.
(más-ol) áth. m. másol-t. Valamely irományt, nyomtatványt, vagy képzőművet az eredetinek hasonlatára leir, lenyomtat, lerajzol, stb. http://masol.szojelentese.com/
A másolás gyakorlatilag ugyanannak a dolognak, ötletnek egy az egybeni lekoppintása. Szerintem felesleges csinálni, mert az ember akkor már inkább ne foglalkozzon olyan területtel, ha ott nincs saját ötlete, minthogy egészében átvegyen valamit, amiről előbb-utóbb úgy is kiderül, hogy nem az övé volt. Mivel a divat folyamatos körforgásban van, minden szezonban visszanyúlik előző korokhoz, korábbi stíluselemekhez, ezért nagyon nehéz kiszűrni azt, hogy ne valami olyat álmodjon meg egy tervező, amiről aztán kiderül, hogy nagyon hasonló valahol korábban már megjelent. Viszont a nagy divatházaknak kötelességük tudni, hogy mi volt, és ha még hasonlít is, de mindenképp újraértelmezzék az eredeti look-ot. A való életben is teljesen feleslegesnek, és leginkább értelmezhetetlennek tartom a másolást. Az teljesen rendben van, hogy tetszik egy-egy híresség szettje, szeretnénk mi is olyan frizurát/ sminket magunknak, de egy teljes plasztikai sebészeti beavatkozás nélkül, amit valljuk be, nem sokan engedhetnek meg maguknak, úgy sem lesznek olyanok az arányaink, az arcunk formája.. stb, nem beszélve arról, hogy ezek a műtétek a legritkább esetben bizonyulnak jó döntésnek.
Ha például az öltözködésről, hajunk formájáról beszélünk, nem úgy születtünk meg, hogy tudtuk, milyen stílust kedvelünk, mi áll jól az alkatunkhoz. Sőt, sokáig szüleink döntöttek helyettünk arról, hogy mit viseljünk, milyen frizuránk legyen. Aztán kamaszkorban jön a lázadós időszak, rocker, punk, plázacica... kinek éppen mi. Majd jön a felnőtt kor, és addigra az embernek kialakul a saját önképe, hogy mit szeret hordani, mi előnyös számára. És ezeket a dolgokat nem a négy fal között találjuk ki, hanem az utcán velünk szembejövő ismeretlentől a hollywoodi színésznőig bezárólag gyakorlatilag mindenkitől inspirálódunk, mindenki hat ránk valamilyen formában. Aki egy kicsit fogékonyabb az ilyenre, ő akár egy zeneszámból, az időjárástól, de még az utazásai során megélt hangulatokból is tud inspirációt meríteni. Persze nem mindenki kreatív típus, sőt, nagyon sokan felesleges időpazarlásnak tartják ezeket a dolgokat. De az vitathatatlan, hogy egy jól megválasztott stílus egy ember egész életére hatással lehet. Ha valaki megtanulja, hogy mi áll jól neki, mind öltözködésben, mind sminkben, frizurában, akkor sokkal magabiztosabb tud lenni, elmúlik a "nincs egy rongyom sem" érzés, egy jól megválogatott gardrób a divat iránt érdeklődők, és ezt felesleges hiúságnak tartóknak is csak a hasznára válik.
A következő írásomban az inspirálódást boncolgatjuk tovább az alábbi mottómmal:
Egyediek vagyunk és megismételhetetlenek. Akkor meg miért szeretnénk beállni a tömegbe?
Ha tetszett, és még több inspirációra vágysz, extra tartalmak a Facebook oldalon. ;)
Mit szoktál akkor érezni, amikor meglátsz az óriásplakáton egy szupermodellt? Vagy a kedvenc magazinodban egy tökéletesen felöltözött hírességet? Netalántán Instagramon olyan képeket valaki életéről, amiről te csak álmodni mersz? Vagy egyszerűen az egyik kolléganőd, akit mindig skatulyából húztak ki, ma is valami tökéletes és új szettel rukkolt elő?
Vajon örülsz és boldog vagy, hogy másoknak látszólag ilyen szuper és tökéletes életük van? Őszintén meg tudnád dicsérni a kolléganőd mai szettjét?
Ha igen, akkor te egy kivételes ember vagy, aki tisztában van magával és járja a saját útját. Viszont a többség sajnos, és ez teljesen normális, legbelül irigységet és féltékenységet fog érezni ezen dolgok láttán.
De ha tisztában vagy önmagaddal, helyén van az önértékelésed akkor rájössz, hogy olyankor, mikor tökéletesnek tűnő, nálad csinosabb embereket, fotókat látsz, azok igazából arra jók, hogy inspirációt meríts belőlük, ne pedig mardosó féltékenység gyötörjön a láttukon. És az is nagyon fontos, hogy sokszor ezek a gondolatok csupán a mi fejünkben léteznek, hogy "kevésbé szépek", vagy bármilyen téren "kevesebbek" vagyunk, mint mások. Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy a kolléganő ugyanúgy irigykedve nézi a mi legújabb táskánkat, a hírességeknél pedig rengeteg sminkkel és utómunkával érték el, hogy csodásan nézzenek ki az óriásplakátokon.
Azt gondolom, hogy felesleges a halogatás, így már a mai nap kezdd el, ha valamilyen hasonló jellegű gondolatod támadna, inkább fókuszálj arra, hogy mit tudsz magaddal vinni inspirációként belőle. Tetszett valaki szettje a Bevásárlóközpontban? Jegyezd meg, jegyzetelj vagy fotózd le. Ne szégyellj kérdezni sem, odamenni valakihez és megkérdezni, hogy hol vett egy különleges darabot. Otthon aztán rájössz, ha nem is olyan márkájú, nem pontosan olyan szabású, de teljesen hasonló darabjaid a te szekrényedben is hevernek, az is lehet, hogy pont a legmélyén, vagy ha használod is őket, ez a párosítás nem jutott még eszedbe. De sebaj, mert így holnapra már meglesz az outfited.
Az inspiráció és a másolás közti különbségről a következő posztban olvashatsz.
Ha tetszett a bejegyzésem és felkeltette az érdeklődésed, sok-sok képpel várlak a Facebook oldalamon! <3
