Az előző bejegyzésem záró gondolataival indítom az írásom:

Egyediek vagyunk és megismételhetetlenek. Akkor meg miért szeretnénk beállni a tömegbe?

Úgy gondolom, hogy manapság, amikor az internet és a média segítségével annyi helyről gyűjthetjük az információkat, inspirációkat, mégis ha az öltözködésre gondolok - legalábbis Magyarországon - nem "trendi" kilógni a sorból, az emberek többsége az uniformizálódást választja.
Ez egyfelől teljesen érthető, hiszen tényleg, ki szeretne kilógni a sorból? Ki szeretné, ha az utcán megbámulnák? Ha kibeszélnék az iskolában vagy a munkahelyén a külseje és az öltözködése miatt a háta mögött? Ha érezné, hogy összesúgnak mögötte, mert szandált zoknival vett fel?
Erre azt hiszem mindannyiunk azt válaszolná, hogy nyilván senki, kivéve pár exhibicionista, polgárpukkasztó embert, akik direkt élvezik, ha megbotránkoztathatnak másokat.

Elárulok egy titkot. Én soha nem voltam átlagos. Mindig kicsit máshogy gondolkodtam. Már pici koromban megkértem Anyukám, hogy vegye ki a ruháimból a válltömést, hiszen irtó viccesen nézek ki benne. Egy alacsony, vékony kislány, nála kétszer akkora válltöméssel ami ráadásul kényelmetlen is volt, valóban mókás látványt nyújthatott. Viszont valami miatt engem ez akkor egyáltalán nem érdekelt. A gyerekekben még megvan az a képesség, hogy mindent rózsaszín szemüvegen keresztül látnak, mindenkiről a jót feltételezik és eszükbe sem jut, hogy ilyesmiért bánthatják őket.
Aztán rájövünk, hogy a világ sajnos nem ilyen, és később az iskolában ahhoz, hogy elfogadjanak vagy rocker leszel, vagy diszkós, vagy csinibaba.. és persze lehetne még sorolni a kategóriákat. Mindig azt gondoltam, hogy ha valaki beáll valamelyik csoportba, pont így lázadva az "átlagos" ellen, igazából nem csinál mást, mint ugyanúgy követi a többit, az a csoport ugyanúgy egyforma - példának okáért, ha rocker, talpig fekete ruhákban fog járni. Maximum ez a csapat az iskolán belül kisebb lesz, mint egy osztály, de észrevétlenül ugyanúgy uniformizálódtak és valójában ha megnézzük, rengeteg rocker van a világon, akik ugyanúgy öltözködnek, mint ők, hiszen ők is szépen lemásolják a kedvenc sztárjaikat és gyakorlatilag összetéveszthetők lesznek bármikor a többiekkel, bármerre is legyenek a földön.
Mire elmúlnak a kamaszévek, a többség már elhagyja ezt a szokását, viszont elkezd úgy öltözködni, mint amiről azt hiszi, hogy azt hordja egy "átlagember". És itt köszön vissza az, hogy nincs elég bátorságunk ahhoz, hogy rózsaszínt vegyünk fel pirossal, szandált zoknival, télen a fekete helyett egy mintás, vagy egy élénk színű kabátot, sportos sapka helyett egy csinos kalapot... Pedig lehet, hogy belül érezzük, hogy mást szeretnék, de félünk.

A félelem az, ami visszatart bennünket attól, hogy úgy nézzünk ki, ahogy éppen érezzük magunkat, ami benne van a zsigereinkben, még ha ezt a társadalom és a belénk nevelt normák el is nyomják.

Úgy tíz évvel ezelőtt, mikor megnyitott a Westend, Édesapámmal vidékről felutaztunk Pestre, és ha már itt voltunk, körülnéztünk a bevásárlóközpontban is. Én az utazás előtt pár hónappal láttam egy amerikai filmet, aminek az egyik jelenetében felbukkant egy színes, kockás kis kabát. Én azonnal beleszerettem, akkora hatással volt rám, és az emlékeimben jól eltároltam. Éppen jött a tél, mindenhol szövetkabátok voltak kitéve. Bementünk három boltba, mindenhol ugyanaz. A negyedikben, mikor ismételten megkérdeztem az eladónőt, hogy van-e kockás szövetkabátjuk a következő választ kaptam: "Nincs, mert idén nem divat a kockás. Ne reménykedj, máshol sem fogsz találni." Igaza lett. Aztán ez a bizonyos "az idén nem divat" kijelentés végigkísér azóta is, kerestem már térd fölöttig érő csizmát - ráadásul épp akkor is az volt rajtam, az eladónő végigmért és a jól megszokott mondatot mondta.

Én viszont kisétáltam a boltból, nem hagytam, hogy rábeszéljenek bármire is, és büszke voltam rá, hogy térd fölöttig érő csizmám van akkor is, amikor az éppen "nem divat." - megjegyzés: a következő szezonban az lett, és mindenki azt hordott.

Remek dolog és fontosnak is tartom, hogy a nagy divatházak évszakról - évszakra kihozzák a legújabb kollekcióikat, nemrég ért véget a Fashion Week szezon, ahol már a legújabb, 2016-os tavaszi/ nyári trendekkel ismerkedhettünk meg. Ez szuper inspiráció forrás, hatalmas a kínálat, nem úgy, mint tíz éve, gyakorlatilag azt veszünk fel, amit szeretnénk, mert a fő csapásirány mellett (idén ilyen például az egyik ilyen a 70-es évek stílusának visszatérése), szerencsére manapság szinte minden divatosnak számít, nem kell aggódnunk emiatt. És vannak örök klasszikusok. Ősszel például kihagyhatatlan a klasszikus trench coat, vagy nyáron a tengerész stílus. Egy- egy jól megválasztott alapdarabbal évekig jól járunk, a pénztárcánkba sem kell szezonról- szezonra mélyen belenyúlni és mégis klasszikusan elegánsak és divatosak leszünk. Az aktuálisan felbukkanó divatszínekkel pedig úgy variálhatunk, hogy egy jól megválasztott kiegészítőt (kis táskát, sálat, pénztárcát...) - ami nem utolsó sorban például egy klasszikus bőrdzseki árának töredéke -  vásárolunk a már meglevő darabjainkhoz. A pénztárcabarát megoldás mellett az egyediségünket is sokkal könnyebb így belecsempészni az öltözködésünkbe.

A leírtak után sokakban felmerülhet a kérdés, hogy: De mégis akkor hogyan és mit vásároljak? Melyik üzletekben? Honnan tudom, hogy mi áll jól nekem? Mik azok az alapdarabok? Nem fog ez nekem sokba kerülni?

A következő írásaimban ezekre a kérdésekre szeretnék választ adni. De addig is a mottóm:

Ne állj be a tömegbe, merj egyedi és stílusos lenni! Tudod, belőled csak egy van, egyszeri vagy és megismételhetetlen. Mások sokan vannak, őket mindig könnyebb lesz pótolni. ;)

A cikket egy H&M reklámmal zárom, nemrég jött ki, pont arra rezonál, amiről én is írok. Hogy ez csak egy marketingfogás az újrahasznosítás égisze alatt, vagy tényleg egyre elfogadottabb lesz az egyediség? Nos ez a jövő zenéje.

Bármilyen kérdés, vélemény esetén várom a kommenteket akár ide, vagy levélben a következő e-mail címre, valamint továbbra is nyugodtan inspirálódjatok a blog FB oldalára kitett képekből, gondolatokból. :)

E-mail címem: thefashionandmoreblog@gmail.com

Facebook: https://www.facebook.com/thefashionandmorepage